95/6. Az acélhenger rejtélye — Vizsgálat a hatos fülkében

– Nagyon finom műszerkészítői munka – jegyezte meg Monsieur Vaneau, miközben zsebkendőjével óvatosan felemelte a szőnyegen guruló acélhengert. – És mint tudjuk, a gordonkások köztudottan a precíziós fémfejtés nagy szerelmesei.
– Ez... ez csupán egy tartalék hangolófej! – méltatlankodott a sötétkék kabátos utas, miközben hátrált egy lépést, s hátát a fülke ablaküvegének vetette. – Semmi joga nincs átkutatni a holmimat!
– A magánszféra védelme valóban nemes elv – bólintott a detektív, miközben a fény felé tartotta a tárgyat. – Ám egy olyan alkatrész, amelynek az oldalába egy parányi, gravírozott számsor van bemarva, ritkán szolgál tiszta dallamokat. Kivéve természetesen, ha a mű címe: Diplomáciai Titkok Három Tételben.
Laurent kalauz a nyitott tolóajtóban álló fiatal, fátyolos hölgy felé pillantott, aki óvatos reménységgel, megkönnyebbülten kulcsolta össze a kezét a folyosó homályában.
– Úgy vélem, uram, a viasznyomok és ez az acélhenger elégséges alapot adnak arra, hogy a következő megállóig a szolgálati fülkében pihenjen – mondta Laurent szigorúan a kétségbeesett utasnak.
– Ugyan, Laurent, ne siettessük a műsort – intette szelíden Vaneau a kalauzt. – Az úr még nem fejezte be a magyarázatot. Különösen azt a részt várom, ahol elárulja, miért rugós zárral nyílik egy gordonka alkatrésze.
– Ez felháborító tévedés! – kiáltott fel a férfi, de a hangja már bizonytalanul csuklott meg.
– Nem tévedés, csupán következetesség – felelte Vaneau higgadtan. – A tények néha meglepően kevés fantáziával bírnak.