95/5. A rejtett rekesz — Kutatás a hatos fülkében

A sötétkék kabátos utas vonakodva nyitotta be a hatos fülke ajtaját, s miközben belépett, kétségbeesetten próbálta testsúlyával eltakarni a sarokban heverő kis utazótáskát. Laurent kalauz udvariasan, ám határozottan tartotta nyitva a tolóajtót, míg Monsieur Vaneau megfontolt léptekkel követte őket.
– Remélem, tisztában van vele, hogy a magánszféra megsértése súlyos vétség – méltatlankodott az utas, miközben gombjairól próbálta lekaparni a piros viasz morzsáit, kevés sikerrel.
– A magánszféra védelme valóban nemes eszme – jegyezte meg Vaneau, miközben tekintetével végigpásztázta a fülke berendezését. – Különösen akkor, amikor az ember nem hord a zsebében másoknak címzett, szigorúan bizalmas iratokat.
A nyugalmazott fődetektív a kárpitozott ülésre helyezett kottatartóra mutatott, amely láthatóan nem illeszkedett az utas egyébként egyszerű felszereléséhez.
– Ön rajong a klasszikus muzsikáért, uram? – tudakolta Vaneau, s csontnyelű sétapálcájának hegyével finoman megkocogtatta a kottatartó szélét.
– Semmi köze hozzá! Csupán gordonkaórákat veszek – vágta rá idegesen a férfi.
– Lenyűgöző hivatástudat – mosolyodott el a detektív. – Bár a gordonkakották ritkán nyomnak ennyit, és még ritkábban csörrennek meg fémesen, amikor a szerelvény zökken egyet. Laurent, legyen kedves, emelje le azt a tartót.
A kalauz óvatosan nyúlt a kottatartóért, ám ahogy elmozdította, a bőrborítású tok aljából halk kattanással egy fényes acélhenger gurult ki a szőnyegre, egyértelművé téve, hogy a fülke messze több titkot rejt, mint egyetlen kicserélt boríték.