95/3. A gombmintás viasz — Éjszakai kutatás a folyosón

Monsieur Vaneau óvatosan felállt, s egy tiszta zsebkendővel megtörölte pápaszemét.
– Egy sötétkék kabátgomb igen figyelemreméltó nyomot tud hagyni, különösen, ha a tulajdonosa sietve próbálja eltakarni a szándékait – mondta halk, egyenletes hangon. – Laurent, kedves barátom, kérem, kísérje vissza a hölgyet a fülkéjébe. A zárat pedig ellenőrizze kétszeresen.
– Velem tetszik jönni, Monsieur Vaneau? – kérdezte a kalauz, miközben a fátyolos hölgy megkönnyebbülten sóhajtott fel.
– Egyelőre csak a folyosó levegőjét kívánom tanulmányozni. Úgy sejtem, a ruhatári szembesítés hamarosan önként megtörténik.
Amikor a kalauz és a hölgy eltűntek a VIP hálókocsi kanyarulatában, Vaneau lassan a szomszédos fülkesor felé indult. A szűk átjáróban egy férfi állt háttal: sötétkék, nehéz posztókabátot viselt, s idegesen igazgatta a gallérját. A közeledő léptek hallatára hirtelen megpördült, arca sápadt volt, szemeiben leplezetlen riadalom tükröződött.
– Uram! – szólalt meg szaggatottan a sötétkék kabátos utas. – Miért figyel engem? Én csupán friss levegőt keresek! Ez a fülke elviselhetetlenül meleg.
– A meleg valóban kellemetlen tud lenni, különösen, ha a pecsétviaszt is elfolyósítja – jegyezte meg Vaneau a legcsekélyebb él nélkül, miközben tekintete a férfi kabátjának alsó sorára tévedt. – Bár meg kell hagyni, az Ön kabátján valamennyi gomb a helyén van. Ami viszont még érdekesebb: az egyikről hiányzik a cérna fele, a szélén pedig piros porszemcsék tapadtak meg.
– Ez... ez puszta véletlen! – dadogta az utas, s még közelebb húzódott a falhoz. – Fogalmam sincs, miről beszél!
– A véletlenek rendkívül szorgalmasak ezen a vonaton – mosolyodott el halványan Vaneau. – De ne aggódjon, a rejtélyünk kibontása még csak most kezdődik.