94/4. A megrendezett rablás leplezése — Megérkezés Belcastel állomásra

A szerelvény fém alkatrészei éles csikorgással tiltakoztak, ahogy a fékek hirtelen rászorultak a kerekekre. Az Intercontinental Express zökkenve lassult le, majd lassan begördült a gázlámpák párás fényében úszó Belcastel állomásra. Laurent, a kalauz, fél kézzel a fülkeajtó keretébe kapaszkodott, míg a sötétkék kabátos utas reszkető ujjakkal próbálta kisimítani a gyűrött ingujját.
– Megálltunk, Monsieur Vaneau! – jelentette ki Laurent, miután visszanyerte az egyensúlyát.
– A menetrend pontossága valóban megbízható szövetséges – felelte Vaneau, miközben a bőrmappát a karja alá fogta.
A folyosón nehéz léptek zaja visszhangzott, és két határozott fellépésű helyi nyomozó bukkant fel a fülke ajtajában.
– Feltételezem, Önök a vasúti irattár hiányzó dokumentumaiért érkeztek – fordult feléjük Vaneau száraz mosollyal. – A fiatalember rendkívül teátrális rablótámadással próbálta leplezni a saját mulasztását, ám a tinta a mutatóujján nem bizonyult elég diszkrétnek.
A vezető nyomozó szigorú pillantást vetett a megrettent utasra, majd belépett a fülkébe.
– A részleteket majd a belcasteli kapitányságon tisztázzuk – mondta, és megragadta a fiatalember karját. – Letartóztatom Önt a hatóságok félrevezetése és hivatali okirat-hamisítás vádjával.
A sötétkék kabátos férfit szó nélkül elvezették. A peronon nyüzsgő tömegben az utasok egy része leszállt, míg újak tolongtak a szerelvény felé. Laurent megkönnyebbülten igazította meg a sapkáját, de Vaneau tekintete már a folyosó végén fellépő új utasra szegeződött: egy szürke köpenyes úrra, aki gyanakvóan szorította magához a kopott hegedűtokját, mintha abban nem hangszer, hanem élesre töltött titok lapulna.