93/4. A kattogó óramű leplezése — Megérkezés Saint-Germain állomásra

Laurent reflexből hátralépett, de Monsieur Vaneau még csak a szemöldökét sem húzta fel. Finoman, szinte szórakozottan meglökte a nyitott hegedűtok szélét, amelynek rejtett rugója egy halk csattanással visszazárult, éppen rákoppintva a zsebébe nyúló férfi kézfejére.
– A pisztolyok különösen rossz akusztikával bírnak egy zárt folyosón, uram – jegyezte meg halkan a detektív. – Ráadásul a fémhengerbe rejtett kattogó szerkezet sem robbanószerkezet, hanem egy ártalmatlan, de meglehetősen zajos óramű. Ön csupán pánikot akart kelteni, hogy a zavarodásban leszállhasson.
– De miért éppen a hegedűtok, monsieur Vaneau? – kérdezte Laurent, miközben határozottan lefogta a meglepett utast.
– Mert a valódi tulajdonos sosem játszott hegedűn – felelte Vaneau. – A gyantapor a kottatartón nem használattól, hanem egy elsietett álcázási kísérletből származott. Ön azt hitte, senki sem veszi észre a cserét.
Ekkor a szerelvény váratlanul nagyot zökkent. A fékek éles sikolollyal szorultak a kerekekre, s a fülkékben meglendültek a rézlámpák. Az Intercontinental Express lassulva begördült a kivilágított Saint-Germain állomásra.
Az ajtó feltárult, és két sötét egyenruhás helyi nyomozó lépett a folyosóra. A vezetőjük szigorú pillantással mérte fel a helyzetet, majd a szürke köpenyes utas felé lépett.
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, az ipari tervrajzok eltulajdonításának kísérlete miatt! – jelentette ki a tiszt.
– …és mert a zenei tehetsége még a lopott hangszereknél is csapnivalóbb – fejezte be mosolyogva Vaneau a félbeszakadt gondolatát.
Miután a gyanúsítottat elvezették, a peronon nyüzsgő tömegből egy új utas lépett a hálókocsi lépcsőjére. Karján egy feltűnően nehéz, lepecsételt bőrmappát egyensúlyozott, s idegesen pillantott a zsebében lapuló felhúzott órára. Monsieur Vaneau csendesen elmosolyodott.
A vonatszerelvény gőzt fújt, az ajtók bezáródtak, s a szerelvény lassan kigördült az éjszakába, a következő állomás és az újabb rejtély felé.