92/2. A ketyegő prototípus — Robogás Sainte-Luce felé

A ketyegés ritmusa meglepően egyenletes volt, szinte zenei pontossággal mérte a másodperceket a zakatoló kocsiban. Laurent kalauz feszülten hátralépett egy lépést, s a kalauztáskáját mintha pajzsként emelte volna maga elé.
– Egy óra szerkezete, ha nem tévedek – jegyezte meg Monsieur Vaneau teljes nyugalommal. – A kérdés csupán az, hogy az illető szerkezet egy finom svájci zsebóra, vagy egy jóval kevésbé kényelmes időzítő, amely Sainte-Luce állomásra érve kellemetlen meglepetést okoz a helyi tűzoltóságnak.
A szürke köpenyes férfi görcsösen szorította a fadobozt a mellkasához.
– Nem bombáról van szó! Ez egy bizalmas mérnöki prototípus! – sziszegte idegesen.
– És a vörös pecsét viaszán szereplő monogram – folytatta Vaneau, közelebb lépve –, ha a lámpafény nem csal meg, a lyoni óragyártó cég jelzése. Kétségkívül rendkívül veszedelmes szerkezet, amennyiben az ember nem kedveli a pontosságot.
– Óragyártó? – képedt el Laurent, fokozatosan leengedve a táskáját. – Akkor miért állítja, hogy hatósági küldemény?
– Mert a fiatalember – mutatott Vaneau a szürke köpenyesre – nem a hatóság embere, hanem egy rendkívül riadt futár, akit a folyosó végén lapuló fekete kalapos úr bérelt fel elterelésképpen.
A folyosó sötétebb sarkában ekkor felcsattant egy rézkilincs. A fekete kalapos utas megriadt az említésére, s hirtelen a szomszédos kocsiajtó felé vetette magát.