91/1. A nehéz esernyő — Zakatolás Chantenay felé

A vonat komótos zökkenéssel hagyta maga mögött Lormont állomását, miközben a kerekek ütemes kattogása újra betöltötte a VIP hálókocsi folyosóját. Monsieur Vaneau az ablaknak dőlve figyelte a frissen felszállt utast, aki gondosan maga mellé fektette a különös, kettős fémnyelű esernyőt.
– Úgy tűnik, az időjárás-előrejelzés rendkívül zord fordulatot ígér, Monsieur Vaneau – jegyezte meg Laurent kalauz, amint tisztelettudóan lelassított az ősz úriember mellett. – Bár az égbolt jelenleg teljesen felhőtlen.
– A túlzott előrelátás néha nem a meteorológiának szól, kedves Laurent – válaszolta Vaneau száraz, elegáns mosollyal. – Inkább a fémöntészet iránti rajongásnak. Egy átlagos esernyő ugyanis ritkán nyom többet két tömör rézsúlynál.
A fekete kalapos úr feszülten megigazította a gallérját, majd hirtelen felállt, és a dohányzófülke felé indult, ám a nehéz tárgyat a díványon felejtette. Pár pillanattal később egy fiatal diplomata lépett a szalonba, és figyelmetlenségében a padhoz koccant. Az esernyő tompa koppanással a szőnyegre csúszott, a kettős nyél illesztéséből pedig egy vékony, finoman gravírozott rézhenger gurult ki.
– Elnézést kérek! – hajolt le a diplomata, ám amint meglátta a rézhenger feliratát, szemei tágra nyíltak.
– Ne szabadkozzék, uram – szólalt meg Vaneau kimérten. – Úgy sejtem, Chantenay állomásig még tartogat számunkra meglepetéseket ez az utazás.