89/9. A miremont-i tettenérés — Megállás a peron mellett

A szürke köpenyes utas torka megszorult, szemei vadul ugráltak a rejtett nyomda és a fülke ajtaja között.
– Maga nem bizonyíthat semmit! – horkant fel erőtlenül. – Egy apró rézdarab és némi viasz még nem bűncselekmény!
– Magában valóban nem – felelte Vaneau szelíden, miközben elrakta az óráját. – De a csődeljárási pecsétek mintázata, amely a tintapárnán maradt, meglepő hasonlóságot mutat a legutóbbi fiktív értékpapírokkal.
Mielőtt a férfi válaszolhatott volna, a vonat éles csikorgással nagyot fékezett. Az asztalkán álló kristálypoharak koccanva csörrentek meg, s a gőzmozdony mély füttyel jelzett. A szerelvény lassan begördült a kivilágított peron mellé.
Az ajtó felpattant, s a Miremont-i rendőrség két egyenruhás nyomozója lépett a fülkébe. A vezetőjük határozott léptekkel közeledett, s a megdermedt utasra pillantott.
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, hamisítás és pénzügyi csalás kísérlete miatt.
– Úgy vélem, ezt a dobozt is érdemes magukkal vinniük – tette hozzá Vaneau halk, kimért hangon, s finoman közelebb tolta a lakkozott szerkezetet. – A mechanikája kifejezetten precíz, bár a tulajdonosa kissé elhamarkodottan bánt a pecsétviasszal.
A szürke köpenyes férfit szó nélkül elvezették. A peronon felmorajlott a tömeg, az utasok cserélődtek, s pár perc múlva a kocsiajtók fémes kattanással újra bezárultak. A szerelvény lassan nekilendült, maga mögött hagyva az állomás fényait.
Monsieur Vaneau kényelmesen elhelyezkedett a bársonyülésen, amikor a folyosóról egy fiatal, láthatóan zaklatott hölgy lépett a fülke elé, s zavartan szorította magához a szokásosnál lényegesen nehezebbnek tűnő kottatartóját. A fődetektív csendben figyelte a nő ideges mozdulatait.