89/6. A kattogó szerkezet — Robogás Miremont felé

A szürke köpenyes utas szeme tágra nyílt, s az ujjai görcsösen a lakkfekete doboz szélébe martak.
– Ez… ez egy egyedi megrendelés! – kapkodta a levegőt, miközben idegesen a fülkeajtó felé sandított. – A megrendelő kifejezett kérése volt a pecsét. Ha felnyitom, elbukom a jutalmat!
– Értem – felelte Monsieur Vaneau mély, higgadt hangon, miközben tekintete a férfi zakójának hajtókájára tévedt. – Érdekes módon a pecsétviasz még meleg, és a morzsái még most is ott díszelegnek a gomblyuka körül. Úgy tűnik, a lezárás alig néhány perccel ezelőtt, a zötykölődő folyosó sötétjében történt.
A férfi arca elfehéredett. A doboz belsejéből ekkor éles, ütemes kattogás hallatszott, mintha egy elszabadult rugó próbálna utat törni magának a finom lakkozáson át.
– Ne érjen hozzá! – sziszegte fojtott hangon az utas. – Ez egy rendkívül veszélyes szerkezet!
– Egy óraszerkezet ritkán folyamodik erőszakhoz – jegyezte meg Vaneau száraz mosollyal. – Hacsak nem csatoltak hozzá némi puskaport vagy egy túl buzgó hamisító túlméretezett alkatrészét.
A fődetektív ekkor kényelmes mozdulattal benyúlt a mellényzsebébe, és elővette régi, ezüst zsebóráját. Kinyitotta a fedelét, s egy pillanatig némán nézte a számlapot.
– Pontosan hét perc múlva Miremont állomásra érkezünk – mondta nyugodtan. – És úgy sejtem, a peronon várakozó nyomozók rendkívül kíváncsiak lesznek arra, miért ketyeg ilyen sietősen ez a doboz.