88/9. A csöpögő doboz leplezése — Megérkezés Chantraine állomásra

Émile Vaneau zsebéből előkerült a régi ezüst zsebóra. Kinyitotta, egy pillanatig halkan szemlélte a ketyegő mutatókat, majd elégedetten visszapattintotta a fedelét.
– Pontosan három perc múlva Chantraine állomásra érkezünk – jelentette ki nyugodt, kiegyensúlyozott hangon.
– Mi köze ennek az én dobozomhoz? – csattant fel a zaklatott új utas, miközben még görcsösebben szorította magához a fadobozt.
– Csupán annyi, uram, hogy Ön nem tudós, és a dobozában nem egy finommechanikai műszer lapul – válaszolta Vaneau száraz mosollyal. – A sarokból szivárgó sötét folyadék ugyanis nem gépolaj, hanem a hamis részvények nyomtatásához használt speciális tinta oldószere.
– Maga engem gyanúsít? Ez abszurd! – tiltakozott a férfi elfehéredett arccal.
– Egyelőre csak tényeket állapítok meg. Mindenki azt hitte, a sötétkék kabátos utas a főszervező, ám ő csupán a papírárut szállította. Az igazi mesterember Ön, aki a hordozható nyomólemezt csempészi. A doboz halk kattogása és a csöpögő tinta árulta el, hogy a szerkezet még menet közben is dolgozott.
Mielőtt Vaneau kimondhatta volna az utas igazi nevét, az Intercontinental Express hirtelen nagyot fékezett. Csiszolódó fém zaja töltötte be a folyosót, s a szerelvény lassan bevonult a kivilágított peronra.
Az ajtó kinyílt, s a chantraine-i rendőrbiztos lépett be két fegyveressel.
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, hamisításhoz használt nyomólemezek csempészete miatt! – harsogta a tiszt.
– …amint azt a helyi hatóságok már pontosan tudták – fejezte be Vaneau udvarias bólintással.
A letartóztatott férfit elvezették. Laurent kalauz megkönnyebbülten sóhajtott fel, miközben az új utasok elárasztották a folyosót. Egy elegáns hölgy haladt el mellettük, aki feltűnően nehéz, lepecsételt bőrhengerrel a kezében keresett kabint.
Vaneau csak csendben figyelte. Az ajtók csattanva bezáródtak, s a vonat elindult Valcourt felé.