88/3. A kattogó nyomdagép — Robogás Saint-Mireux felé

Vaneau egyetlen finom, határozott mozdulattal beljebb tolta az ajtót, figyelmen kívül hagyva a fülke lakójának erőtlen tiltakozását. A kisasztalon lévő selyemkendő félrecsúszott: alatta apró rézkerekek kattogtak ritmikusan, miközben ezüstös fémreszelék csillogott a polírozott lapon, s a szerkezet sűrű, fekete nyomdafestéket adagolt egy köteg finom papírra.
– Ahogy sejtem, ez a szárnyas nem repül, viszont percenként harminc példányban sokszorosítja a hamisított értékpapírokat – jegyezte meg Vaneau higgadtan, miközben megigazította a hajtókáját. – Igazán figyelemreméltó teljesítmény egy egyszerű madáretetőtől.
– Szentséges ég! – kapott a mellkasához az elegáns hölgy, közelebb hajolva a folyosó korlátjához. – Ez nem valami pokoli gép, hanem egy illegális nyomda? A szőnyegről és a cipőm sarkáról már nem is beszélve!
– Csupán egy hordozható miniatűr szerkezet, hölgyem – szabadkozott a szürke köpenyes utas idegesen, s próbálta a kabátjával betakarni a masinát. – Nincs ebben semmi rossz szándék! Csak... a nyomdai határidők manapság szörnyen szigorúak.
– A határidők csodákra képesek, különösen, ha az ember menet közben igyekszik átírni a papírok sorozatszámát – mondta Vaneau száraz mosollyal, majd Laurent-hoz fordult. – Laurent, javaslom, zárolja a fülkét. A tinta szaga hamarosan elárulja a komplett VIP kocsiközönségnek a legfrissebb pénzügyi kiadást.
– Azonnal intézkedem, uram – bólintott a kalauz, és szigorúan a szürke köpenyesre nézett. – És a jegyzőkönyvet is előkészítem. Saint-Mireux állomáson aligha a madártani egylet fogja várni ezt a küldeményt.