87/3. A családi örökség rejtélye — Megérkezés Beauvallon állomásra

A fülke gázlámpájának sárgás fényében Monsieur Vaneau helyet foglalt a megszeppent hölggyel szemben, míg Laurent kalauz az ajtófélfának dőlve próbált minél távolabb kerülni a tölgyfa doboztól.
A fődetektív lassan benyúlt mellényzsebébe, és elővette régi ezüst zsebóráját. Egy pillanatig nézte a számlapot, majd finom kattanással visszazárta a fedelet.
– Pontosan hat perc múlva Beauvallon állomásra érkezünk – szólalt meg nyugodtan Vaneau. – És ez a hat perc éppen elegendő ahhoz, hogy tisztázzuk: a dobozban nem családi emlék, de nem is pusztító szerkezet lapul, mint ahogy azt Laurent drámai hátrahőkölése sugallta.
A nő ajka megreménykedve megrebbent, ám Vaneau száraz mosollyal folytatta:
– A kesztyűjén csillogó ezüstös fémreszelék nem lazult csavarokból való. Az a finomműves gravírozótűk jellegzetes hulladéka. A ketyegés pedig egy mechanikus számlálószerkezet, amely minden egyes másolat után kattan egyet. Ön nem zenélődobozt visz a rokonainak, madame, hanem az állami bankjegynyomda legújabb nyomólemezét. A Souvigny-ban felhelyezett pecsétviasz pedig még langyos volt, amikor a vonatra lépett.
– De uram! – csattant fel a hölgy. – Ön ezt nem bizonyíthatja...
Vaneau már éppen megnevezte volna a megbízót, amikor a vonat hirtelen nagyot fékezett. A fülke kisasztalán megcsördültek a vizespoharak, a szerelvény pedig lassan begördült a lámpafényes peron mellé.
Az ajtó kicsapódott, és a peronon várakozó helyi nyomozók léptek a kocsiba. A vezetőjük határozottan a hölgy felé mutatott:
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, az állami nyomólemezek eltulajdonítása ügyében!
– ...amelyet Madame Fontane megbízásából szállított – fejezte be Vaneau a félbeszakadt mondatot, s egyetlen porszemet söpört le a hajtókájáról.
A letartóztatott nőt elvezették. Laurent megkönnyebbülten fellélegzett, és meglazította a gallérját. Odakint a peronon új utasok tolongtak: egy magas, szemüveges úr tűnt fel, aki meglepően óvatosan egy apró, selyemkendőbe csavart kalitkát szorongatott a kabátja alatt.
Vaneau csendben figyelte a jelenetet. Az ajtók becsukódtak, s a szerelvény zakatolva elindult az éjszakába, maga mögött hagyva Beauvallon állomást.