86/3. A csavarhúzó és a sietség — Éjszakai száguldás Varelmont felé

Laurent kalauz két ujjával meglódította a tenyerében lévő apró rézcsapot, majd halk, határozott kopogtatással jelezte jelenlétét a négyes fülke ajtaján.
– Attól tartok, uram – szólalt meg Laurent, amint a zárt ajtó mögött felnőttek a riadt léptek –, a kalapdoboza elhagyott egy alkatrészt. Vagy ha úgy tetszik, a kalapja próbál megszökni a dobozból.
Az ajtó résnyire nyílt, s mögötte a szürke köpenyes utas sápadt, verejtékező arca bukkant elő. Szemei idegesen ugráltak a kalauz egyenruhájának rézgombjai és Vaneau nyugodt ábrázata között.
– Csak egy... egy régi zsebóra! – nyögte ki szaggatottan a férfi, s kapkodva a rézcsap felé nyújtotta a kezét. – Semmi köze a kalaphoz! Mindjárt elcsöndesedik, csak elmozdult a tengely!
– Egy zsebóra, amely sárgaréz rögzítőcsappal és nyomólemez-léptetővel működik? – kérdezte Vaneau halvány, megértő mosollyal, miközben lazán a folyosó korlátjának támaszkodott. – Ön meglepően nagyméretű zsebórákat hord, uram. Bár kétségtelen, hogy Varelmont felé közeledve az idő mintha kétszer olyan gyorsan telne.
– Mit akarnak tőlem? – csattant fel a férfi, de a hangja felcsuklott a félelemtől. – Nincs joguk átkutatni a poggyászomat!
– Jogunk valóban nincs, tisztelt uram – felelte Vaneau higgadtan. – Csupán az egyetemes kíváncsiság vezet bennünket, valamint az a józan felismerés, hogy egy felhúzott finomműszer a VIP-kocsiban ritkán szokott megállni a tiszteletreméltó kérésére. Laurent, megkínálná az urat azzal a csavarhúzóval?