84/3. A rézcsavar nyoma — Éjszakai zakatolás Montfort felé

A kattanó zár mögött a tompított ketyegés hirtelen felgyorsult, mintha a bent lévő kétségbeesetten próbálná valamilyen szövettel elfojtani a mechanika hangját. Laurent kalauz felvonta a szemöldökét, majd bizonytalanul megvakarta a füle tövét.
– Monsieur Vaneau, ön szerint veszélyes lehet az a szerkezet? – kérdezte fojtott hangon Laurent. – Egy óraszerkezet a zöld bársonytáskában… meglehetősen szokatlan poggyász az Intercontinental Expressen.
– Attól függ, mit tekint veszélyesnek, kedves Laurent – felelte Vaneau, miközben tekintete a fülkeajtó alsó résére tapadt. – Ha az utas a vonathálózat pontos menetrendjét kívánja felülírni egy sajátos ketyegővel, az legfeljebb a vasúttársaság büszkeségét sérti. Ha viszont a szerkezet egy nyomólemez finomállítójához tartozik, akkor a veszély inkább a tulajdonos türelmét fenyegeti.
A fülke ajtajának alján ekkor egy piciny, polírozott rézcsavar gurult ki a folyosó futószőnyegére, s pontosan Vaneau cipőjének orránál állt meg.
Laurent lehajolt érte, s óvatosan a tenyerére vette.
– Ez aligha egy közönséges zsebórából származik.
– Valóban nem – bólintott a fődetektív. – Ez egy precíziós reteszelőcsavar. A fiatalember odabent vagy most szereli össze a saját vesztét, vagy próbálja elrejteni azt, amit Valcourt-ban sikerült magával hoznia. Kopogjon be újra, Laurent, de ezúttal ne takarót kínáljon, hanem egy megfelelő méretű csavarhúzót.