84/2. A tompított ketyegés — Éjszakai zakatolás Montfort felé

A folyosón tompa, fémes kattogás ütődött át a négyes fülke zárt ajtaján, mintha apró alkatrészek koccannának ritmikusan egy fémdoboz falához. Laurent kalauz idegesen igazította meg a sapkáját, s egy bizonytalan lépést tett előre.
– Úgy tűnik, az új utas nem aludni készülődik – suttogta a kalauz. – Illendő lenne megkérdeznem, hogy segíthetek-e a csomagolásban?
– Csak ha a kalauzi egyenruhához finommechanikai műszerészi oklevél is jár – jegyezte meg Monsieur Vaneau száraz humorral. – Máskülönben attól tartok, a segítségnyújtás csak növelné a fiatalember riadtságát.
Mielőtt Laurent megszólalhatott volna, a négyes fülke ajtaja résnyire kipattant. A zaklatott utas sápadt arca bukkant elő.
– Kalauz úr! – suttogta túlzott sietséggel. – Nem lenne egy különösen vastag gyapjútakarójuk? A padló felől… nos, rendkívül zavaró a rezgés.
– Rezgés? – lepődött meg Laurent. – A hálókocsi felfüggesztése kifogástalan, uram.
– Mégis, egy nehéz takaró sokat segítene a tompításban – erősködött a férfi, miközben a zöld bársonytáskát görcsösen a háta mögé tolta.
Monsieur Vaneau szelíden elmosolyodott.
– A gyapjú valóban kiváló hangszigetelő, uram. Bár a sárgaréz fogaskerekek ketyegését a legvastagabb pokróc sem állítja meg.
Az utas riadtan felhorkant, és a zár villámgyorsan kattant újra.