83/3. A felhúzott szerkezet — Megérkezés Valcourt állomásra

A szürke köpenyes férfi kétségbeesetten próbált újabb kifogást találni, ám mielőtt megszólalhatott volna, Monsieur Vaneau csendesen elővette régi ezüst zsebóráját. Kipattintotta a fedelét, egy pillanatig nézte a ketyegő mutatókat, majd visszatette a mellényzsebébe.
– Pontosan négy perc múlva Valcourt állomásra érkezünk – mondta nyugodtan.
– De mi köze van ennek a menetrendnek az én dobozomhoz? – méltatlankodott a férfi.
– A szerkezet nem a jegyzéket akarta megsemmisíteni – magyarázta Vaneau szelíd mosollyal. – Ön csupán el akarta hitetni velünk, hogy a doboz önmegsemmisítő mechanizmusa élesítve van. A réz fogaskerék, amit a zsebébe rejtett, nem kiegészítője, hanem gátlószerkezete volt a zárnak. Azzal, hogy eltávolította, a retesz felpattant volna, amint a szerelvény zökken egyet – csakhogy Ön szándékosan ráhajlította a bádogpántot, hogy a látszólagos sérülés miatt senki ne merjen hozzányúlni a megérkezésig.
Laurent kalauz elképedve csóválta a fejét.
– Vagyis nem megvédeni akarta az iratokat, hanem elrejteni a leleplezést?
– Pontosan – bólintott a detektív. – A marlotte-i hamisítás bizonyítékai vannak a dobozban, és Ön arra számított, hogy Valcourt-ban a zűrzavarban észrevétlenül átadhatja azt a megrendelőjének.
– Ez alaptalan rágalom! Maga nem bizonyíthatja, hogy én...
A mondat közepén a vonat váratlanul nagyot zökkent, és a fékek csikorgása betöltötte a folyosót. A csomagok elmozdultak, az üvegpoharak megcsörrentek a szomszédos fülkébe készített tálcán, ahogy az Intercontinental Express lassan begördült a kivilágított Valcourt-i peron mellé.
Az ajtó sziszegve kinyílt, s a kocsiba két határozott fellépésű, sötét egyenruhás helyi nyomozó lépett be. A vezetőjük gyorsan körbehordozta tekintetét, majd egyenesen a szürke köpenyes férfi felé lépett.
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, a marlotte-i nyomdafesték-hamisítás és okirat-hamisítás ügyében! – jelentette ki a rendőrbiztos, miközben kattant a bilincs.
Monsieur Vaneau halványan elmosolyodott, s halkan befejezte félbeszakadt mondatát:
– ...és nem is kellett bizonyítanom, hiszen a marlotte-i kollégák már elküldték a táviratot.
A gyanúsítottat elvezették, s a peronon rövidesen helyükre kerültek a frissen érkező utasok csomagjai. Egy kalapos úriember lépett a kocsiba, s amint elhaladt Vaneau mellett, óvatlanul elejtett egy zöld bársonyborítású, szokatlanul könnyű táskát, amely tompa, fémes pendüléssel ért földet.
Monsieur Vaneau csendesen követte szemével az új utast. Az Intercontinental Express ajtói becsukódtak, s a vonat kigördült a magasba nyúló gőzfelhők közül a következő állomás felé.