83/2. A retesz titka — Éjszakai száguldás Valcourt felé

– A megsemmisülés meglehetősen teátrális kifejezés egy bádogdoboz esetében – jegyezte meg Monsieur Vaneau halkan, miközben egyetlen kimért lépéssel közelebb lépett a szürke köpenyes férfihez.
– Ön nem érti! – hadarta a férfi, miközben görcsösen szorította a törött bádogreteszt. – Ez a doboz egy precíziós szerkezetet rejt. Ha a belső rugó teljesen lejár, a finom mechanika óhatatlanul összeroppantja a benne lévő feljegyzéseket!
Laurent kalauz feszülten pillantott a detektívre.
– Talán segíthetnénk megkeresni azt a kulcsot a fülke padlóján, Monsieur Vaneau?
– Attól tartok, hiába keresnénk – felelte Vaneau szárazon, majd mutatómetszésével a férfi szürke köpenyének szegélyére bökött. – Egy elveszett kulcs ritkán hagy finom, sárgaréz porból álló csíkot a jobb hajtókán. Különösen úgy, hogy a doboz reteszén látható karcolások nem zárfeszítésre, hanem sietős átalakításra utalnak.
A szürke köpenyes utas nyelt egyet, és hátralépett a fülke ajtófélfájáig.
– Csupán… megpróbáltam igazítani a záron! A marlotte-i peronon az a fekete kalapos férfi hozzám dörgölőzött, s biztos voltam benne, hogy megpróbálta elcsองค์ni a dobozt!
– Egy rendfelett buzgó elmélet – mosolyodott el Vaneau halványan. – De miért cserélne ki valaki egy reteszt egy olyan dobozon, aminek a hiányzó fogaskerekét maga hordja a mellényzsebében?
Laurent szemöldöke magasra szaladt.
– A fogaskerék, amit az imént találtunk… az ehhez a dobozhoz tartozik?
– Pontosan – bólintott a detektív. – Útitársunk nem a kulcsát veszítette el, hanem a türelmét. A szerkezetet ugyanis nem kinyitni akarja, hanem megakadályozni, hogy valaki más kinyithassa, mielőtt elérjük Valcourt-t.