83/1. A réz fogaskerék — Éjszakai száguldás Valcourt felé

– Egy finommechanikai mestermű apró darabja – jegyezte meg Vaneau halkan, miközben hüvelykujja alatt megforgatta a fényes réz alkatrészt.
Laurent kalauz kíváncsian hajolt közelebb, majd gyanakvóan méregette a zárttá vált fülkeajtót.
– Lehet, hogy csupán egy ártalmatlan órásmester váltott jegyet Marlotte-ban, Monsieur Vaneau?
– Egy órásmester ritkán szalad úgy, mintha maga az idő üldözné – felelte a detektív szárazon. – Ráadásul a bádogdoboz, amit a hóna alatt szorongatott, túlságosan nehéz volt ahhoz, hogy csupán apró mutatókat rejtsen. A fogaskerék kopása pedig nem órára, hanem egy összetettebb, szerkezeti zárra utal.
A folyosó sötét szőnyegén elcsendesedtek a léptek, ám a szomszédos fülke zárt ajtaja mögül hamarosan fojtott, ütemes fémes kattogás szűrődött ki. A szürke köpenyes új utas láthatóan kapkodva, idegesen próbált valamit helyreállítani odabent.
– Laurent – szólalt meg Vaneau –, a vasút szabályzata tiltja a ketyegő tárgyak szállítását?
– Természetesen – bólintott a kalauz. – Kivéve, ha a tulajdonosa első osztályú menetjeggyel rendelkezik.
Mielőtt a detektív elmosolyodhatott volna, a szomszédos ajtó hirtelen kitárult. A szürke köpenyes férfi sápadtan lépett ki, kezében egy leszakadt bádogreteszzel.
– Eltűnt a kulcs! – suttogta kétségbeesetten. – És ha a szerkezet leáll, a doboz tartalma örökre megsemmisül!