81/6. A csontberakásos pálca titka — Megérkezés Lainville állomásra

A folyosón feszült csend tátongott. Monsieur Vaneau lassan a mellényzsebéhez nyúlt, és előhúzta a megszokott, patinás ezüst zsebóráját. Kipattintotta a fedelét, egyetlen pillantást vetett a ketyegő mutatókra, majd halkan, de rendíthetetlen nyugalommal megszólalt:
– Pontosan öt perc múlva Lainville állomásra érkezünk.
– Mellőzze ezt a pökhendi sejtelmességet, uram! – horkant fel a sétapálcás utas, miközben hátrálni próbált. – Semmi köze a holmimhoz!
– A tények néha különös humorérzékkel rendelkeznek – válaszolta Vaneau száraz eleganciával. – Ön ruganyos léptekkel jár, mégis úgy szorítja azt a csontberakásos fadarabot, mintha az élete függne tőle. Nem a járást segíti az a pálca, ugye? A benne elrejtett, csempészett gyémántok épségét óvja ilyen görcsösen.
– Ez képtelenség! – hűledezett Laurent kalauz, miközben az elegáns hölgy óvatosan Vaneau háta mögé húzódott.
– A gomb csavarmenete frissen olajozott – folytatta higgadtan a detektív. – Egy valódi sétapálca súlypontja nem a közepe felé esik. Ön viszont...
A mondat közepén a szerelvény váratlanul akkorát fékezett, hogy a folyosó falai megrecsegtek, az ugrándozó csillárok megcsörrentek. A vonat lassulva begördült a füstös Lainville állomás peronja mellé.
Az ajtó sziszegve kinyílt, és két határozott fellépésű helyi nyomozó lépett a kocsiba. A vezetőjük azonnal a feszengő utasra mutatott:
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, a fővárosi ékszeráruház kirablása ügyében!
– ...Ön viszont elfelejtette, hogy ezen a vonaton a titkok ritkán maradnak rejtve – fejezte be mosolyogva Vaneau.
A gyanúsítottat elvezették, a folyosó újra elcsendesedett. Laurent megkönnyebbülten törölte meg a homlokát, miközben a nyitott ajtón át egy új utas szállt fel: egy zaklatott úr, aki egy feltűnően nehéz, lakatlan bőrkoffert vonszolt maga után, ami minden lépésnél gyanúsan ketyegett. Monsieur Vaneau csak figyelte, amint a szerelvény csikordulva megindult a következő állomás felé.