80/4. A saint-mireux-i leleplezés — Érkezés a peronra

Monsieur Vaneau kényelmesen végigsétált a folyosón, nyomában a még mindig zaklatott Laurent kalauzzal és a fátyol mögött szipogó fiatal hölggyel. Az étkezőkocsi ajtajában álló, sötétkék kabátos úr épp letette kávéscsészéjét, amikor megpillantotta a közeledő társaságot.
– Úgy látom, a kisasszony szerencsésen átvészelte az utazást – jegyezte meg a férfi hűvös, kimért mosollyal. – Remélem, a kalapdoboz nem okozott különösebb kellemetlenséget.
– Csupán annyiban, hogy a szokásosnál lényegesen több számjegyet és kincstári utalást tartalmazott – felelte Vaneau szelíden. – Ön mesterien számított arra, hogy egy gyanútlan hölgy csomagját senki sem kutatja át a határon. A lila tinta és a rejtett kombináció viszont elárulta a saint-mireux-i letéti széf titkát.
A sötétkék kabátos férfi elfehéredett, és hátrafelé lépett egyet.
– Ez képtelenség! Önnek semmi bizonyítéka nincs arra, hogy én…
A vonat ekkor hirtelen, sikoltó fémhanggal lefékezett. A kávéscsészék megcsörrentek a tálcákon, s az Intercontinental Express lassan begördült Saint-Mireux füstös peronja mellé. Az ajtó sziszegve kinyílt, és két helyi nyomozó lépett a kocsiinterieurbe.
– Letartóztatom Önt az elbereni kincstári értékek eltulajdonítása miatt! – harsant a vezető nyomozó hangja, miközben a sötétkék kabátos csuklóján kattant a bilincs.
– …amint azt Ön is sejthette, Monsieur Garnier – fejezte be Vaneau a félbeszakadt mondatot csendes eleganciával.
A gyanúsítottat elvezették, a peronon pedig újjáéledt a nyüzsgés. Míg a fiatal hölgy megkönnyebbülten köszönetet mondott, a nyitott ajtón át egy új utas lépett fel a szerelvényre: egy zöld kalapos úr, aki feltűnően óvatosan egy nehéz, lelakatolt hegedűtokot szorított a mellkasához. Vaneau szemöldöke alig észrevehetően megemelkedett.
A kerekek újra mozgásba lendültek, elhagyva Saint-Mireux-t a következő állomás felé.