78/6. A végrehajtói pecsét — Begördülés Valcourt állomásra

A sötétkék kabátos utas arca megrándult, de mielőtt tiltakozhatott volna, a mozdony éles fémcsikorgással lefékezett. A folyosón elhelyezett rézlámpák megbillentek, Laurent kalauz pedig ügyetlenül kapálózva igyekezett megőrizni az egyensúlyát a zseblámpájával.
A szerelvény lassan, méltóságteljesen begördült a gőzben úszó Valcourt állomásra. Az ablakokon túl már ott várakozott két sötét egyenruhás alak. Amint a kocsiajtó csattanva kinyílt, a valcourt-i rendőrbiztos lépett a szűk folyosóra, szigorú pillantást vetve az egybegyűltekre.
– Valcourt-i rendőrség – jelentette ki határozottan a biztos, majd egyenesen a sötétkék kabátos fiatalemberhez fordult. – Letartóztatom Önt a törvény nevében, hamisított végrehajtói okiratok és jogosulatlan vagyonszerzési kísérlet miatt.
– ...amelyekkel a nagybácsi valódi akaratát próbálta kijátszani – fejezte be a mondatot Monsieur Vaneau olyan természetességgel, mintha a hatóság belépője csupán egy gondosan megkomponált színdarab végszava lett volna. – A lila pecsét ugyanis nem a családi jussot, hanem az Ön által felvett elhamarkodott kölcsönök tételét rejti.
A letartóztatott utas méltatlankodva mormogott valamit, miközben a rendőrök kivezették a peronra. Laurent kalauz megkönnyebbülten fújt egyet, és visszazárta a fülkeajtót.
A csatlakozás gyorsan megtörtént. Az Intercontinental Express nehéz zökkenéssel újra megindult, hagyva, hogy a gőz elfedje Valcourt fényeit. Émile Vaneau elrakta az ezüst zsebóráját, és elégedetten tekintett a csöndesedő folyosóra, ahol az imént felszállt új utas éppen egy szokatlanul súlyos, lakkozott fa dobozzal igyekezett a szomszédos fülke felé.