78/3. A rejtett indaminta — Zakatolás Valcourt felé

– Lereteszelni? – sápadt el még jobban a sötétkék kabátos fiatalember. – De hát akkor soha többé nem jutok hozzá a családi vagyonhoz!
– Pontosan ez lehetett a boldogult nagybátyja szándéka – bicentett Monsieur Vaneau higgadtan. – Egy jó hírű órásmester pontosan tudja, hogy a türelmetlen örökösök azonnal feszegetni vagy rázni kezdik a dobozt. És minél többet rohan vele a vonat folyosóján, a belső inga annál sebesebben pörgeti le a reteszelő mechanizmust.
Laurent kalauz óvatosan benézett a fődetektív válla felett.
– Tehát ha a fiatalúr békésen ülve marad a fülkéjében, a doboz meg sem moccant volna?
– Csendben megvárta volna a valcourt-i érkezést – erősítette meg Vaneau, miközben a mellényzsebéből előhúzott egy apró, finom acéltűt. – Szerencséjére a neogótikus gravírozás nem csupán hiúságból került a fedélre. A harmadik indaminta levele alatt rejtőzik a szerkezet biztonsági peckes helye.
Vaneau egyetlen határozott, mégis gyengéd mozdulattal a rézindák közé illesztette a tű hegyét. A ketyegés hirtelen lassult, majd egy lágy, fémes kattanással teljesen elhallgatott.
– Uramisten! – lélegzett fel az utas, és megtörölte izzadt homlokát. – Megmentette az örökségemet!
– Csupán megmentettem egy derék óraszerkezetet a felesleges kapkodástól – javította ki Vaneau elnéző mosollyal. – De ha elfogadja a tanácsomat, Valcourt-ig már fel sem emeli az asztalról. A rokonok néha a síron túlról is rendkívül nehéz természetűek.