77/8. A sárgaréz kulcs — Begördülés Santenay állomásra

– Egy kis sárgaréz kulcs, amely a lyoni szindikátus titkos pecsétjét viseli – tette hozzá Vaneau, miután a sötétkék kabátos utas önkéntelenül a mellzsebéhez nyúlt. – A névtelen távirat csupán ügyetlen elterelés volt, de a lila tintapor pontosan megmutatta, ki kezelte a sürgönyt.
A gyanúsított ajka szóra nyílt, ám mielőtt tagadhatott volna, a szerelvény hirtelen nagyot fékezett. Éles fémcsikorgás rázta meg a hálókocsit, s az elegáns hölgy kisasztalán meglendült a kávéscsésze. Laurent kalauz akrobatikus mozdulattal kapta el a csészét, egyetlen cseppet sem engedve a mahagóni burkolatra.
A vonat zökkenve begördült a gőzben úszó Santenay állomásra. Az ajtó sziszegve kinyílt, s két helyi nyomozó lépett a folyosóra. A vezetőjük hűvösen körbehordozta tekintetét, majd egyenesen a sötétkék kabátos utas előtt állt meg.
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, szindikátusi kémkedés és okirat-hamisítás ügyében! – jelentette ki a nyomozó.
– A széf valódi kulcsát a bal mellzsebében találják, uraim – jegyezte meg szelíden Vaneau.
A letartóztatott férfit elvezették. A peronon zaklatott morajlás futott végig, s a megürült helyre egy új utas lépett fel: egy keménykalapos úr, aki egy szokatlanul könnyű, mégis vaskos lakattal lezárt bőrtáskát szorongatott. Vaneau csendesen figyelte az új jövevényt, miközben a vonat ajtai becsukódtak.