77/6. A sürgöny lila tintafoltja — Száguldás Santenay felé

A zaklatott új utas reszkető kézzel nyújtotta át a kékesszürke táviratpapírt. Monsieur Vaneau két ujja közé fogta a finom lapot, s a folyosói gázlámpa borostyánsárga fénye felé tartotta.
– Nagyon tanulságos – jegyezte meg halkan a nyugalmazott fődetektív. – Figyelje csak meg, Laurent, a feladási bélyegző alakját! Ezt a sürgönyt nem egy állomási hivatalban adták fel, hanem egy magántávírdában.
– Magántávírdában? – hüledezett Laurent kalauz, s óvatosan közelebb hajolt. – Tehát valaki szándékosan fizetett azért, hogy rémületet keltsen a VIP kocsiban?
– A pánik ingyen van, a szervezettség viszont pénzbe kerül – válaszolta Vaneau száraz eleganciával. – És nézzék csak ezt a halvány lila tintafoltot a papír szélén! Ez a jellegzetes csomagolótinta egyetlen helyen használatos a környéken.
Az elegáns hölgy meglepetten fordította feléjük a tekintetét.
– Csak nem a lyoni szindikátus központi irodájában?
– Pontosan ott, Madame – bólintott Vaneau. – Úgy tűnik, a konkurens bankcsoport nemcsak a részvénytársaság dokumentumaira vadászik, de saját megbízottat is küldött a vonatra. És a feladó minden bizonnyal jelenleg dropszerűen elvegyülve ebben a kocsiban tartózkodik.