76/5. A nyelvtani gépzsír — Begördülés Auberoche állomásra

Monsieur Vaneau lassan elővette régi ezüst zsebóráját, és finom mozdulattal kipattintotta a fedelét.
– Pontosan négy perc múlva Auberoche állomásra érkezünk – mondta higgadtan, majd a négyes fülkében szorongó utasra emelte tekintetét. – Ahol a helyi hatóságok már rendkívül kíváncsian várják ezt a sárgaréz alkatrészekkel teli koffert.
– De hát ez képtelenség! – méltatlankodott a férfi rekedten, miközben gépzsíros törlőkendőjét gyűrögette. – Nem követtem el semmit!
– A táviratban rejlő nyelvtani félreértés vezetett félre mindenkit – magyarázta Vaneau száraz eleganciával. – A csendőrségi sürgöny nem egy veszélyes gépezetről szólt, hanem egy múzeumból hiányzó, hamisított óramű alkatrészeiről. Ön nem merénylő, csupán egy meglehetősen ügyetlen műkincscsempész.
Laurent kalauz szája tátva maradt, ám mielőtt megszólalhatott volna, a vonat hirtelen nagyot fékezett. A teáscsészék megcsörrentek, s az Intercontinental Express lassan begördült Auberoche gőzben úszó peronja mellé.
Az ajtók kinyídtak, és a helyi nyomozók léptek a hálókocsi folyosójára.
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, védett műtárgyak illegális szállítása ügyében! – lépett előre a rendőrbiztos, és felkattintotta a bilincset.
A férfi lemondóan hagyta magát elvezetni. Amint a peron kiürült, a vonatra egy elegáns, fiatal hölgy lépett fel, aki egy szokatlanul nehéz, csipkés kalapdobozt szorongatott a karjában.
Émile Vaneau csendesen elmosolyodott. Az ajtók bezáródtak, és a szerelvény zakatolva megindult a következő állomás felé.