76/4. A félreértett szerkezet — Zaklatott percek Beaulieu felé

Monsieur Vaneau nem teketóriázott tovább. Finom, kimért mozdulattal két halk kopogtatást mért a sárgaréz számozású négyes fülke ajtajára.
A bentről érkező neszek azonomban elcsendesedtek, mint amikor egy felhúzható falióra váratlanul kiakad. Egy hosszú pillanatnyi hallgatás után a tolóajtó alig két ujjnyira reszketve elhúzódott. A résben megjelent a zaklatott új utas sápadt, izzadt arca, kezében egy koromtól fekete törlőkendővel.
– Miben lehetek a segítségükre, uraim? – kérdezte rekedten, miközben próbálta a testével eltakarni a mögötte lévő díványt, ahol a nehéz, pecsétes bőrönd félig nyitva pihent.
– Csupán a menetrendszerű kényelméről szeretnénk meggyőződni – mosolyodott el Vaneau rendkívül udvariasan. – Laurent kalauz kollégám ugyanis aggódik, hogy a fülkéje padlózata spontán olajforrásként kezdett viselkedni.
A férfi elfehéredett, és önkéntelenül hátrált egy lépést.
– Ez... ez pusztán műszerolaj! Varrógéphez! Vagyis órához! Kérem, ne zaklassanak, semmi törvénybe ütközőt nem szállítok!
– A műszerolaj valóban nem bűncselekmény, uram – jegyezte meg Vaneau szelíden, miközben tekintete a nyitott koffer széléből kilógó, precízen fogazott rézkerékre tévedt. – Csupán a pontosság kedvéért kérdezem: a varrógépe általában hány másodpercet késik óránként Beaulieu felé menet?
Laurent kalauz szeme tágra nyílt, s kétségbeesetten nézett hol a detektívre, hol a sarokba szorított utasra.