76/3. Az olajos nyomvonal — Haladás Beaulieu felé

A hálókocsi keskeny folyosóján a szőnyeg mélyvörös plüssje némán nyelte el lépteiket, miközben az Intercontinental Express ütemes kattogással gyorsított a nyílt pályán. Laurent kalauz még mindig hüvelykujjával dörzsölte az olajfoltot az egyenruháján, de tekintete már a padlót pásztázta.
– Monsieur Vaneau, megesküdnék rá, hogy ez a futószőnyeg nem volt ilyen pettyes, mielőtt az az úr felszállt volna – jegyezte meg Laurent, miközben gyanakvóan mutatott a sötét, apró pöttyökre a négyes fülke ajtaja előtt.
– A gépzsír rendkívül társaságkedvelő anyag, jó Laurent – felelte Vaneau halk, derűs nyugalommal. – Különösen, ha egy olyan kofferből származik, amelyet szemmel láthatóan nem egyszerű ruhadarabok, hanem rejtett mechanikai szerkezetek szállítására használnak.
A zárt ajtó mögül hirtelen tompa, fémes koccanás hallatszott, mintha egy elszabadult rugó csapódott volna a vékony fafalnak, amit egy fojtott, kétségbeesett morgás követett.
– Mit gondol, megpróbálja szétszerelni a tartalmát menet közben? – suttogta a kalauz, és gyanakvón közelebb hajolt a lakkozott ajtóhoz.
– Nem szétszerelni, sokkal inkább egyben tartani – igazította meg Vaneau a hajtókáját. – A precíziós szerkezeteknek megvan az a kellemetlen tulajdonságuk, hogy heves rázkódás hatására önálló életre kelnek. És amint látja, a szomszédunk nem a mechanika mestere, csupán a türelmetlenségé.
– És ha valami veszélyes dolog ketyeg odabent? – kérdezte Laurent megriadva.
– A veszélyes dolgok ritkán hullajtanak sárgaréz alkatrészeket a folyosóra – intett a detektív egy halvány mosollyal. – Egyelőre hagyjuk, hogy a gravitáció és a vonatozás elvégezze a munka érdemi részét.