75/9. A hiányzó virágszál — Begördülés Valcourt előtt

A szürke köpenyes utas gyanútlanul haladt végig a keskeny folyosón, egyik kezével a kalapja karimáját igazgatva, miközben gomblyukából még valóban hiányzott a megállapodott jelzés. Laurent kalauz olyan hirtelen lapult a falhoz a szembejövő utas előtt, mintha maga a vasúti vezérigazgatóság száguldott volna át a vagonon.
– Ön szerint észrevette, hogy a bélés át volt vizsgálva? – suttogta a varelmont-i nyomozó rekedten, miután a férfi eltűnt a szalonkocsi irányába.
– Kétlem – felelte Vaneau, miközben csészéjét a kistányérra helyezte. – A bécsi kalaposok híresek a szorosan varrott selyembélésről, de a rejtjelezők ritkán ellenőrzik a cérna feszességét. Az úriember jelenleg kizárólag arra összpontosít, hogy miként szerezzen egy sárga virágot a szalonkocsi büféjébéből.
– Virágot? A büfében? – hűlt el a detektív. – Hiszen ott csak száraz szendvicseket és túlárazott konyakot árulnak!
– És egy szerény asztali díszt az étkezőasztalok közepén – mosolygott Vaneau finoman. – Ami, ha nem csal az emlékezetem, pont sárga nárciszokból áll. A mi emberünk takarékos rejtjelező: miért venne drága bokrétát, ha ingyen is lecsíphet egy szálat?
Laurent kalauz sápadtan hallgatta a beszélgetést, kezében a jegyellenőrző fogóval többször is a levegőbe csettintett.
– Monsieur Vaneau... és ha a szalonkocsiban lévő többi utas félreérti a viráglopást?
– Akkor, drága Laurent, a varelmont-i rendőrségnek nemcsak egy kémkódot, hanem egy kerti garázdaságot is fel kell jegyeznie – jegyezte meg a fődetektív szárazon. – Most pedig, uraim, a mozdony már lassít. Valcourt állomás váltói következnek. Foglalják el a pozícióikat, mielőtt a virágcsokor teljesen elfogy!