74/3. A makacs zár — Éjszakai nesz Marival előtt

Monsieur Vaneau nem várt tovább: könnyed léptekkel a hatos fülke ajtajához lépett, s óvatosan megkocogtatta a csiszolt üveglapot.
– Szabad egy pillanatra, uram? – kérdezte a rá jellemző szelíd, kimért hanghordozással. – Úgy tűnik, az Ön szerkezete nemcsak az időt méri, de igen bőkezűen bánik a műszerolajjal is. Laurent kalauz éppen a szőnyeg megmentésén fáradozik, bár bevallása szerint eddig csekély sikerrel.
Az ajtó hirtelen résnyire nyílt. A sötét köpenyes utas zaklatott tekintettel nézett ki a folyosóra, fél kézzel görcsösen fogva a kilincset, míg a másikkal igyekezett elrejteni egy sárgaréz szerszámot a kabátujja alatt.
– Nincs semmi baj! – sziszegte idegesen. – Csupán a zár akadt el. Egy apró finommechanikai korrekció, semmi több!
– A finommechanika kifejezést ritkán használják a feszítővasra, uram – jegyezte meg Vaneau csendes derűvel, miközben tekintete a fülke mélyén álló, félig nyitott kofferre tévedt. – Különösen, ha a kérdéses táska tulajdonosa láthatóan nem rendelkezik a hozzá való kulccsal.
Laurent ekkor fújtatózva feltápászkodott a földről, kezében a koromfekete zsebkendővel.
– Monsieur Vaneau, ha ez az olaj a folyosó többi részére is átterjed, én magam fogom lekapcsolni a hálókocsit!
– Ne szaporítsuk a gondokat, kedves Laurent – csillapította a detektív. – Inkább nézzük meg közelebbről ezt a makacs zárat. Úgy sejtem, a kulcs hiánya nem véletlen, mint ahogyan az sem, amit Chantenay állomáson a táviratban olvasott.