73/3. A csalás mintázata — Begördülés Chantenay állomásra

Vaneau lassan előhúzta zsebéből patinás ezüst zsebóráját, egyetlen ruganyos mozdulattal kipattintotta a fedelét, és halkan rábólintott a mutatók egyenletes járására.
– Pontosan négy perc múlva Chantenay állomásra érkezünk – jegyezte meg, majd elégedetten zsebre vágta az órát. – Addigra érdemes tisztázni a szereposztást.
– Mit akar ezzel mondani? – sziszegte a szürke köpenyes utas, miközben szorosan a fülkeajtónak lapult.
– Csupán annyit, uram, hogy Ön nem ezen a vonaton veszítette el a dokumentumokat – felelte Vaneau higgadt derűvel. – Az üres mappát a trükkös kötéssel csak azért hozta magával, hogy az Intercontinental Expresszen rendezzen látványos drámát, s a gyanút a sötétkék kabátos úrra hárítsa. A bőrkötés vágásánál maradt finom méhviasz pontosan megegyezik azzal, amivel Ön a cipőjét ápolja.
– Ez… ez rágalom! – dadogta az utas, míg Laurent kalauz megkönnyebbülten fújt egyet.
– Így hát a tettes nem más, mint…
A vonat hirtelen akkorát fékezett, hogy a folyosón megcsúszott a szőnyeg, s a rézlámpák csörrenve rezdültek meg. A szerelvény lassan begördült a gőzzel borított Chantenay peronja mellé.
Az ajtó felpattant, s két helyi nyomozó lépett a kocsiba. A vezetőjük a szürke köpenyeshez lépett:
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, biztosítási csalás kísérlete miatt.
Vaneau most fejezte be a mondatot:
– …önmagában a kapzsiság.
A csalót elvezették. A peronról egy zaklatott úr lépett fel, aki túlságosan is óvatosan szorította magához a karcolásmentes, nehéz kofferét. Az ajtók becsukódtak, s a vonat kigördült az éjszakába.