71/8. A sárga bőrönd rejtélye — Begördülés Chantraine állomásra

Émile Vaneau lassan megállt a hálókocsi folyosójának közepén, s felöltője zsebéből elővette régi ezüst zsebóráját. Halk kattanással kinyitotta a fedelét, egy pillanatig csendben tanulmányozta a mutatók állását, majd nyugodtan Laurent kalauzra pillantott.
– Pontosan tizenkét perc múlva Chantraine állomásra érkezünk.
– Szerencsére a szabotőr már a hatóságok kezén van – sóhajtott fel Laurent megkönnyebbülten. – A kénes doboz és a sárgaréz szerkezet rejtélye végre lezárult.
– A látszat néha túlságosan is készséges, ha az ember megnyugvásra vágyik – válaszolta csendes, száraz humorral Vaneau. – Mindenki azt hitte, a füstölő doboz jelentette a fő fenyegetést. A félrevezetés lényege azonban az volt, hogy míg Önök a hármas fülkébe zárt utas kiszabadításával vesződtek, a sárgaréz alkatrész valójában egy másik küldemény azonosítására szolgált.
A fődetektív tekintete a folyosó végén álló új utasra tévedt, aki szokatlan görcsösséggel szorította sárga bőröndjének fogantyúját.
– Egy olyan csomagéra, amely éppen most érkezett a fedélzetre – tette hozzá Vaneau.
Mielőtt a férfi válaszolhatott volna, a vonat hirtelen nagyot fékezett. Poharak csörrentek a fülkékben, s az Intercontinental Express lassan begördült Chantraine füstös peronja mellé.
Az ajtók felpattantak, s két helyi nyomozó lépett a kocsi folyosójára. A vezetőjük határozott léptekkel a sárga bőröndös úrhoz sétált.
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, tiltott vámáru szállításának ügyében!
Vaneau halk kattanással bezárta a zsebóráját.
– Látja, Laurent? A tények néha meglepő pontossággal igazodnak a menetrendhez.
A letartóztatott utast elvezették. A szerelvény lassan újra nekilendült a csöndes éjszakában. Laurent fellélegzett, miközben a folyosó homályos végében egy újabb utas bukkant fel, szokatlanul nehéznek tűnő hegedűtokot húzva maga után.