71/5. A felpattant retesz — Várakozás Saint-Cyr peronja előtt

– Kordon? – nyögte ki a szürke köpenyes férfi, miközben hátrálni próbált, de a varelmont-i nyomozó határozottan megragadta a karját. – Én csak egy egyszerű kárpitos vagyok! Semmit sem tudok semmiféle kordonról!
– A kárpitosok ritkán hordanak a zsebükben finommechanikai mesterműveket, uram – válaszolta Vaneau, miközben a retesz foglalatát simította végig. – Különösen olyanokat nem, amelyek hajszálpontosan illeszkednek a hálókocsi rejtett biztonsági szerkezetébe.
A hármas fülke ajtaja mögül ekkor tompa csattanás hallatszott, majd fojtott köhögés szűrődött ki a szellőzőrésen.
– Még mindig kénszag van! – kiáltott ki a bent zárkózott utas zaklatottan. – Amíg az a gyanús fadoboz a folyosón pihen, én egy tapodtat sem mozdulok!
Laurent kalauz idegesen igazított a sapkáján, majd a fődetektívhez fordult.
– Monsieur Vaneau, percek kérdése és elérjük Saint-Cyr állomását. Ha a hármas fülke utasa nem hajlandó kijönni, kénytelenek leszünk zárva hagyni a szektort.
– Nem lesz rá szükség, Laurent – mondta Vaneau szelíden, s száraz mosoly jelent meg az arcán. – Az emberi félelem rendkívül találékony, ám a zárak szerkezete szerencsére teljesen rugalmatlan. A szürke köpenyes úr nem a dobozt akarta elrejteni. Hanem a fülkébe zárkózott úriembert próbálta megakadályozni abban, hogy túl korán adja át a küldeményét.