71/4. A rejtett retesz — Zaklatott percek Saint-Cyr előtt

Vaneau finom mozdulattal a folyosó közepe felé terelte a társaságot, elhaladva a hármas fülke csukott ajtaja mellett, ahonnan tompa, feszült csend áradt.
– Ha jól sejtem – kezdte a detektív, miközben a sárgaréz alkatrészt a fény felé fordította –, ez a darab nem a táskák zárolására szolgál. Sokkal inkább a hálókocsi szerkezeti elemeibe illeszkedik.
– A hármas fülke utasa még mindig nem hajlandó ajtót nyitni, Monsieur Vaneau – jelentette Laurent kalauz, miközben feszülten méregette a szürke köpenyes férfit. – Azt állítja, odakint kénes gőzök terjengenek.
– A kénes gőzök jelen esetben csupán a heves gyanakvás melléktermékei – jegyezte meg Vaneau szelíden. – Felügyelő úr, kérem, tartsa szemmel a szürke köpenyes urat, amíg megmutatom Laurent-nak, hová tartozik valójában ez a szerkezet.
A varelmont-i nyomozó idegesen bólintott, és szorosan a falhoz terelte a megszeppent utast.
Vaneau ekkor a folyosó falán lévő, látszólag díszítésnek szánt rézkerethez lépett. Közelebbről megvizsgálva a illesztést, a talált alkatrész hajszálpontosan a nyílásba csusszant. Halk, fémes kattanás hallatszott, s az alsó borítólemez engedett.
– Látja, Laurent? – fordult a kalauzhoz Vaneau. – Az úriember nem ellopni akarta a zárat. Csupán megpróbálta kiiktatni a kocsi központi biztonsági reteszét, mielőtt begördülünk a peronra.
– De miért tenné ezt valaki egy száguldó vonaton? – dadogta a nyomozó.
– Mert Saint-Cyr előtt nem a poggyászkiadó, hanem a rendőri kordon várja a küldeményt – felelte Vaneau higgadtan.