71/3. A kettős foglalat — Száguldás Saint-Cyr felé

Laurent kalauz bizonytalanul megköszörülte a torkát, és félénken a folyosó felé lépett.
– Azonnal hozom a lajstromot, Monsieur Vaneau. Bár ha jól sejtem, a hatos fülke leltára nem tartalmazza a rézöntvényeket.
– Egészen pontos észrevétel, Laurent – mosolygott szelíden a detektív. – Ahogyan azt sem jegyezték fel, hogy az órásmesterek feszítővassal és kénporos üvegcsékkel dolgoznának.
A szürke köpenyes férfi szemei elkerekedtek, ahogy Vaneau elegáns mozdulattal kiemelte a padlószőnyeg alól a csiszolt sárgaréz szerkezetet. A tárgy nehéz volt, szilárd, és egyértelműen egy összetettebb zárrendszer hiányzó darabja.
– Ez... ez puszta rágalom! – dadogta az utas, miközben a hátát a fülke falának vetette. – Egy barátom kérte meg, hogy vigyem el Saint-Cyr-be! Azt mondta, szerszám!
– A barátja kétségkívül roppant figyelmes ember – felelte Vaneau, miközben hüvelykujjával végigsimította a fém élét. – Bár ha a szerszámai megegyeznek a miremont-i peronon lefoglalt láda foglalatával, akkor a barátja valószínűleg nem órás, hanem a császári bankfiók hívatlan látogatója.
Laurent ekkor tért vissza, karja alatt a vastag, bőrkötésű könyvvel, mögötte pedig a Varelmont-ból átszállt feszült nyomozó bukkant fel.
– Kérem, mondja, hogy nem egy újabb robbanószerkezet – motyogta a nyomozó szorongva.
– Dehogy, kedves felügyelő – nyugtatta meg Vaneau. – Csupán egy hiányzó puzzle-darab. És ha nem tévedek, Saint-Cyr peronján már várják a kiegészítését.