70/8. A lepecsételt acéldoboz — Lassítás Miremont előtt

A sötét köpenyes utas nyelt egyet, majd óvatosan szélesebbre tárta a fülke ajtaját, kinyújtva fekete porszemcsés kezét.
– Ha a társaság ennyire kényes a zárakra, készséggel megmutatom a táskámat – mondta rekedten, próbálva megőrizni a méltóságát. – Nincs benne más, mint néhány ódon szerszám és egy egyszerű fémkazetta.
– A zárt kazetták különösen Miremont közelében válnak érdekessé – jegyezte meg Émile Vaneau csendesen, s félrelépett, hogy utat engedjen a Varelmont-i nyomozónak. – Különösen, ha a tartalmuk nehezebb, mint egy átlagos úti könyvtár.
A nyomozó belépett a fülkébe, és óvatosan megemelte a bőr utazótáskát. A nehéz csomag tompa, fémes koccanással koppant a padlón.
– Ez nem puszta szerszámkészlet, uram – jelentette ki a nyomozó, felpillantva az utasra. – Egy lepecsételt acéldoboz lapul az alsó rekeszben. És a friss karcolások alapján valaki nagyon igyekezett kinyitni, mielőtt elérjük a peront.
– Éppen ellenkezőleg! – szabadkozott az utas, miközben hátrált egy lépést. – Én csupán a reteszt próbáltam megolajozni!
– Rendkívül figyelmes önstől – fűzte hozzá Vaneau halk mosollyal. – Bár a fémfűrész ritkán szerepel a kenőanyagok jegyzékében. Laurent, kérem, értesítse a miremont-i kollégákat, hogy a fogadóbizottság kiegészülhet egy lakatossal is.
Laurent kalauz szaporán bólintott, miközben a vonat kerekei éles sikoltással jelezték: az Intercontinental Express lassan eléri Miremont állomását.