70/3. A kipattant rugó — Közeledés Pont-Chabrol felé

– Remélem, nem a doboz önálló életre kelése okozta a riadalmat – jegyezte meg Émile Vaneau higgadtan, miközben a hármas fülke ajtaja résnyire feltárult.
A zaklatott új utas ijedt arccal dugta ki a fejét a folyosóra. Kezében egy apró, kippant fémrugót szorongatott, miközben a lakkozott doboz a fülke díványán hevert, rézcsatja félig nyitva fityegett.
– Kioldott a biztonsági zár! – nyögte elhalóan az utas, és riadtan nézett a jelenlévőkre. – Csupán megérintettem a csatot, és a szerkezet azonnal pattanni kezdett! Mondtam, hogy elátkozott holmi!
A Varelmont-i nyomozó közelebb lépett, majd elfojtott mosollyal bepillantott a fülkébe.
– Úgy érti, uram, hogy a rejtélyes, kénes szagú doboza nem titkos dokumentumot, hanem egy pórul járt óraszerkezetet rejt?
– Ez nem egyszerű óra! – tiltakozott az utas, miközben görcsösen a mellkasához szorította a kiugrott fémalkatrészt. – Ez egy ritka, mechanikus zenélő doboz! A dallama... nos, a dallama rendkívül zavaró a finomabb fülű társaság számára!
Laurent kalauz mélyet sóhajtott, és visszatette zsebébe a fülkekulcsot.
– Uram, ha a vasúttársaságot egy kipattant rugó miatt riadóztatja, kénytelen leszek a menetjegyén felül rendkívüli zajpótdíjat is felszámolni.
Émile Vaneau szelíd mosollyal elővette régi ezüst zsebóráját. Pattanva nyitotta ki a fedelét, egyetlen pillantást vetett a számlapra, majd nyugodtan megszólalt.
– Pontosan hét perc múlva Pont-Chabrol állomásra érkezünk. És amennyire meg tudom ítélni, a peronon nem egy veszélyes merénylő, hanem a helyi órásmester fogja várni önt, aki a doboz alján lévő gravírozott cégér alapján nemrég küldte vissza a megjavított szerkezetet.