69/5. A szürke köpeny titka — Elindulás Savigny felé

– Ez felháborító! Semmi bizonyítékuk sincs ellenem! – méltatlankodott a szürke köpenyes férfi, miközben a helyi nyomozók határozott mozdulattal megbilincselték a csuklóját.
– A bizonyíték ott lapul a táskájában, drága uram – jegyezte meg Monsieur Vaneau száraz eleganciával. – Valamint a köpenye jobb oldalán, amely még mindig láthatóan ferdén lóg az ólomhenger súlya miatt. A kénes füst csupán figyelemelterelés volt, hogy a zűrzavarban észrevétlenül átemelhesse a szerkezetet a kettes fülkéből.
A fekete kalapos úr tiszteletteljesen megemelte a kalapját Vaneau előtt.
– Köszönjük a segítségét, főfelügyelő úr. A hatóságok innentől átveszik az ügyet – mondta, majd a nyomozók kíséretében elvezette a méltatlankodó gyanúsítottat a saint-germer-i peronon át.
– Zseniális leleplezés volt, Monsieur Vaneau! – sóhajtott fel Laurent kalauz, miközben megtörölte az izzadt homlokát. – Végre helyreáll a rend a hálókocsiban!
– A rend csupán átmeneti állapot, Laurent – válaszolta Vaneau nyájasan, s figyelmét a kint nyüzsgő utasokra fordította.
A peronról ekkor egy fiatal, szokatlanul zaklatott úriember lépett a folyosóra. Mindössze egy apró, rézcsatos dobozt hordozott a kezében, de úgy szorította a mellkasához, mintha az élete múlna rajta.
Az Intercontinental Express ajtajai szisszenve bezárultak. A mozdony éles füttyel jelzett, s a szerelvény lassan kigördült az állomásról, hogy megkezdje útját Savigny felé.