69/3. A kicserélt szerkezet — Feszültség Saint-Germer előtt

– A szerkezet valóban hallgat – emelte fel a fadobozt Monsieur Vaneau, majd óvatosan megkocogtatta a lakkozott fát. – De nem azért, mert lejárt a rugója. Hanem mert a ketyegő óraszerkezet helyén most csupán egy egyszerű, nehezékkel teli ólomhenger lapul.
– Kicserélték?! – horkant fel Laurent kalauz, és gyanakvóan méregette a fülke sarkát. – De hiszen az ajtó zárva volt! A füstbomba okozta riadalom alatt senki sem juthatott be és ki észrevétlenül!
– Kivéve azt, aki a rejtett átjárót használta, vagy aki már a cseredarabbal a táskájában szállt fel – mutatott rá Vaneau nyájasan. – És persze azt, aki a pánikot előre kitervelte, hogy a zavarosban halásszon.
A fiatal utas idegesen hátralépett a folyosón, ám a sötétkék kabátos úr épp abban a pillanatban bukkant fel a szomszédos fülke ajtójában, szorosan karba tett kézzel.
– Ön szerint ez a fiatalember mindannyiunkat átvert? – kérdezte a kabátos úr hűvösen.
– Csupán azt állítom, hogy a tények ritkán igazodnak a tetszetős mesékhez – felelte Vaneau. Ekkor lassan előhúzta a zsebéből a réges-régi ezüst zsebóráját. Egy halk kattanással kipattintotta a fedelét, egy másodpercig tanulmányozta a finom számlapot, majd nyugodtan Laurent-ra nézett. – Pontosan hét perc múlva Saint-Germer állomásra érkezünk.
– Saint-Germer? – csodálkozott a kalauz. – De hát ott meg sem kéne állnunk!
– A menetrend meglepően rugalmas tud lenni, ha a törvény kéri a szót – válaszolta a detektív fanyar mosollyal.