69/2. A néma szerkezet — Feszültség a kettes fülkénél

– Ha a ketyegés megállt, az általában két dolgot jelenthet – jegyezte meg Monsieur Vaneau csendesen, s egy lépéssel közelebb lépett a pánikba esett fiatalemberhez. – Vagy lejárt a rugó, vagy valaki nagyon pontosan tudta, mikor kell leállítani a szerkezetet.
– De hiszen zárva volt a fülkém! – hebegett az utas, miközben kétségbeesetten tapogatta a kabátja üres zsebeit. – Csupán egyetlen percre hajoltam ki az ablakon, hogy friss levegőt szívjak!
– A friss levegő néha meglepően drága mulatság az Intercontinental Expresszen – szólt közbe Laurent kalauz, s zseblámpájával bevilágított a kettes fülke homályos belső terébe. A lepecsételt fadoboz változatlanul a keskeny asztalkán hevert, ám a zárszerkezet körül apró, friss karcolások csillogtak a lakkozáson.
– Úgy tűnik, a hiányzó kulcs ellenére valaki mégis utat talált a finommechanikához – állapította meg Vaneau, s fanyar mosollyal nézte a tárgyat. – Laurent, a szomszédos fülke felőli rejtett tolóajtó retesze jelenleg melyik állásban van?
– Zárva, uram. Legalábbis innen úgy látszik – válaszolta a kalauz, s gyanakvóan pislogott a folyosó sötétebb sarka felé.
– A látvány néha csalóka – dünnyögte Vaneau. – Fiatalember, mondja csak: miért érné meg bárkinek is eltüntetni a kulcsot, ha a kincset érő dobozt itt hagyja az asztalon? Vagy talán a tartalom már nem ugyanaz, mint tíz perccel ezelőtt?
Az utas megtorpant, s sápadt arcán a rémület mögül egy pillanatra felsejlett a zavart körmönfontoskodás.