66/9. A ketyegő bádogdoboz — Begördülés Chantraine állomásra

Monsieur Vaneau még meg sem ihatta a kávéját a büfékocsiban, amikor a szürke köpenyes utas feszülten besétált, és remegő kézzel egy pohár vizet kért a pultostól. Laurent kalauz óvatosan a detektív háta mögé húzódott, miközben fojtott izgalommal méregette a jövevényt.
– Nem kell aggódnia, Laurent – jegyezte meg Vaneau csendesen, majd lassan elővette régi ezüst zsebóráját. Kinyitotta, egy pillanatig nézte a finom mutatók járását, majd nyugodtan megszólalt: – Pontosan három perc múlva Chantraine állomásra érkezünk.
– De mi van a fülkében ketyegő bádogdobozzal? – suttogta idegesen a kalauz.
– A szerkezet nem pokolgép, kedves barátom – felelte a fődetektív egy halk mosoly kíséretében. – Mindenki azt hitte, a zárt ajtó mögött robbanószer lapul, ám a ketyegés csupán egy finommechanikai óraműves prés, amellyel a Saint-Cloud-nál leleplezett hamisító társa a számozott kötvények dombornyomását végezte menet közben. A szürke köpenyes úr nem bombát őrzött, hanem a bizonyító erejű nyomólemezt próbálta biztonságba helyezni.
A szürke köpenyes férfi arca elfehéredett, s épp az ajtó felé fordult volna, amikor a vonat hirtelen nagyot fékezett. Poharak csörrentek a büfékocsi asztalain, és a szerelvény lassan begördült a Chantraine-i peron lámpáinak fényébe.
Az ajtók sziszegve kinyíltak. A peronról a varelmont-i nyomozó lépett be, aki láthatóan tartott a ketyegő hírektől, mégis határozottan szorította a pisztolytáskáját. Röviden körbenézett, majd a szürke köpenyes utas felé lépett:
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, értékpapír-hamisításban való bűnrészesség ügyében!
– ...és ahogy mondani szoktam – fejezte be Vaneau a félbeszakadt gondolatát, miközben zsebre tette az ezüstórát –, a rugó mindig a felhúzás pillanatában a legfeszültebb.
A letartóztatottat elvezették. A hálókocsi folyosóján fellélegzett a személyzet, ám a becsukódó ajtóknál egy új utas szállt fel: egy kalapos úriember, aki gyanúsan könnyű, üresnek tűnő fekete kofferrel lépett a szerelvényre, miközben túlzott kíváncsisággal méregette a fülkék zárait. Vaneau csendben figyelte, ahogy a vonat nekilódult az éjszakában a következő állomás felé.