66/8. A zárt fülke ketyegése — Éjszakai puhatolózás Chantraine felé

Laurent kalauz hitetlenkedve bámult a 6-os fülke zárva maradt ajtajára, majd tehetetlenül szorította magához az ellenőrző fogóját.
– Ez felháborító, Monsieur Vaneau! – suttogta fojtott hangon, mintha attól tartana, hogy az ajtó mögött ketyegő szerkezet meghallja őt. – Egy utas nem zárkózhat be így, pláne nem egy olajozott, kattogó bádogdobozzal! Mi van, ha az a gépezet veszélyes?
– Nyugalom, kedves Laurent – válaszolta Monsieur Vaneau, miközben lassú, megfontolt léptekkel megindult a folyosón a büfékocsi irányába. – A valóban veszélyes szerkezeteket ritkán csomagolják gondosan beolajozott fémpántok közé. A bűnözők rendszerint nem fordítanak ennyi figyelmet a rozsdavédelemre.
– De hát ketyeg! És kettős acellakat van rajta!
– Ami csupán azt bizonyítja, hogy a tulajdonosa rendkívül gyanakvó – jegyezte meg a detektív egy halvány mosoly kíséretében. – Vagy azt, hogy a benne lapuló tárgy értékesebb a tulajdonos nyugalmánál.
Laurent idegesen simította le az egyenruháját, és lépést tartott az ősz hajú úriemberrel.
– És ön mit szándékozik tenni? Csak úgy hagyjuk, hogy átketyegje az éjszakát Chantraine-ig?
– Egyelőre megkínálom magam egy csésze feketével – felelte Vaneau higgadtan. – Az ideges utasok ugyanis előbb-utóbb szomjasak lesznek. És amíg a doboza a fülkében marad, ő sem futhat messzire.