66/6. A leleplezett kötvény — Begördülés Saint-Cloud állomásra

Monsieur Vaneau lassan benyúlt a mellényzsebébe, és előhúzta a régi, metszett ezüst zsebóráját. Kinyitotta, egyetlen pillantást vetett a ketyegő mutatókra, majd halk kattanással visszazárta.
– Pontosan három perc múlva Saint-Cloud állomásra érkezünk – mondta a tőle megszokott, szinte zavarba ejtő nyugalommal. – A helyzet rendkívül egyszerű, uram. Nem kellett különösebb szimata legyen senkinek ahhoz, hogy kövesse a friss tinta árulkodó nyomát a hálókocsi szőnyegén. Ön a táskájában a kincstár legújabb, még ki sem bocsátott kötvényeinek nyomólemezét szállítja.
– Ez… ez szemenszedett hazugság! – tiltakozott a sötétkék kabátos utas, miközben hátrálni próbált, de Laurent kalauz szilárdan elállta az utat. – Csak egy rezeskarc!
A vonat ekkor hirtelen éles fékcsikordulással megremegve lassítani kezdett. A hálókocsi kárpitja megnyakkant a tehetetlenségtől, s a szerelvény méltóságteljesen begördült Saint-Cloud kivilágított peronjára. Az ajtó gőzszisszenéssel kinyílt, s a peronon várakozó, láthatóan feszült helyi nyomozók sietve felléptek a szerelvényre.
– Letartóztatom a törvény nevében, hamisítási kísérletért! – harsant a határozott felszólítás, mire a nyomozók azonnal közrefogták az elfehéredett arcú utast, és elvezették.
A zűrzavar gyorsan elült. Laurent kalauz elégedetten megigazította az egyenruháját, miközben az új felszállók áramlottak a folyosóra. Köztük egy szürke köpenyes új utas igyekezett a fülkéje felé, aki szorongva, riadt tekintettel szorított magához egy nehéz, pántos bádogdobozt. Monsieur Vaneau csendesen figyelte a mozdulatait, miközben a vonat ajtói becsukódtak, s az Express lassan kigördült az állomásról Chantraine irányába.