66/2. A rézlemez csillogása — Feszültség a hálókocsiban

Laurent kalauz értetlenül a bezárult ajtóra bökött a hüvelykujjával, miközben halkra fogta a hangját.
– Azt állítja, semmi látnivaló, miközben legalább fél kiló gravírozott réz villant meg a szemünk előtt, Monsieur Vaneau! Ráadásul lánccal a csuklóján!
– A túlzott óvatosság a leglátványosabb felhívás a kíváncsiságra – felelte Vaneau, miközben finoman végighúzta a mutatóujját a rézkilincsen. – Különösen, ha az illető egy apró, sötét kék festékfoltot hagy a fülke ajtógombján.
A zárt ajtó mögül fojtott puffanás, majd egy sietős fémes csörrenés visszhangzott. Az új utas láthatóan pánikszerűen próbálta a kanapé alá tuszkolni a láncolt csomagot.
– Bekopogjak? – kérdezte Laurent, már a kulcscsomója felé nyúlva. – A kalauzkulccsal azonnal kinyithatom.
– A türelem jóval halkabb eszköz, Laurent, és ritkán töri bele a zárba a gyanakvás – jegyezte meg a detektív meglepő nyugalommal.
Abban a pillanatban a fülkeajtó résnyire feltárult. A sötétkék kabátos utas riadt tekintettel méregette őket a rést kipótló sötétségből, ingujja alól még mindig kilógott a vastag fémkötelék.
– Nem követtem el semmit! – sziszegte szaggatottan a férfi. – A táska a saját tulajdonom! A lánc pedig csupán... személyes biztonsági intézkedés!
– Bámulatos intézkedés – bólintott Vaneau udvariasan. – Bár a tapasztalataim szerint, ha egy bőrtáska fémlemezt és friss festéket rejt, a biztonság hirtelen nagyon relatív fogalommá válik Elberen felé menet.