65/4. Az olajos zsebkendő — Esti közeledés Beauval felé

A sötétkék kabátos utas zaklatottan kapott a zsebéhez, hogy kivegye a zsebkendőjét, ám a kapkodásban valami apró, mégis súlyos tárgy csillant meg a lámpa fényében, majd halk koppanással a lakkozott asztalra hullott. Egy sárgarézből készült, finoman megmunkált fogaskerék volt az.
Laurent kalauz halk fújtatással hajolt közelebb.
– Ez egy nyomdagép alkatrésze! – suttogta izgatottan.
– Úgy tűnik, a tények ezúttal gyorsabbak a kifogásoknál – jegyezte meg Émile Vaneau, és egyetlen elegáns mozdulattal a kis alkatrészre mutatott. – Egy átlagos utazó ritkán hord a zsebében precíziós nyomdaelemeket, hacsak nem menet közben szándékozik átalakítani a jegyét.
– Én… én csak egy megbízást teljesítettem! – szabadkozott a sötétkék kabátos utas töredezett hangon, miközben kétségbeesetten próbálta eltakarni a kezét. – A 4-es fülke utasa fizetett, hogy elhozzam a szerkezetet és elrejtsem a büfékocsiban, amíg el nem érjük az állomást!
– Lám, a nehéz csomagok mindig a leggyorsabban cserélnek gazdát – mondta Vaneau száraz, megértő mosollyal. Ezután lassan elővette régi ezüst zsebóráját. Kinyitotta, és egyetlen pillantást vetett az ingó mutatókra.
– Pontosan hat perc múlva Beauval állomásra érkezünk, Laurent – szólalt meg a detektív nyugodtan. – Úgy vélem, ideje visszatérnünk a 4-es fülkéhez, mielőtt a valódi tulajdonos úgy döntene, hogy a csomagja nélkül távozik.