64/4. A sárgaréz présgép — Begördülés Varelmont állomásra

– A cipőkanál meséje felettébb szellemes volt, tisztelt uram – szólalt meg Monsieur Vaneau, ahogy a 7-es fülke ajtajához léptek, szembesítve a szürke köpenyes utast. – De a cipőkanalak ritkán igénylik a finommechanikai olajat, és nem hagynak sárgaréz forgácsot a futószőnyegen.
– Ez képtelenség! – méltatlankodott a riadt utas, miközben próbálta eltakarni a mögötte lévő szerkezetet. – Ön gyanúsít engem?
– Egyelőre csak azt állítom, hogy túlságosan ragaszkodik egy hordozható bankjegynyomó présgéphez – válaszolt Vaneau megszokott higgadtságával. – A félrevezetés, hogy puszta zajról van szó, majdnem bevált. Csupán az az egyetlen apró rézforgács árulta el a titkát.
Mielőtt a férfi válaszolhatott volna, a vonat hirtelen nagyot fékezett. Éles fémcsikorgás rázta meg a szerelvényt, a szomszédos fülkékben poharak csörrentek, s az Intercontinental Express lassan begördült Varelmont állomásra.
Az ajtó kinyílt, s a peronról egy láthatóan riadt varelmont-i nyomozó lépett a hálókocsi folyosójára. Gyorsan körbenézett, majd egyenesen a 7-es fülke utasához lépett:
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, illegális pénzhamisítás ügyében!
– ...és a szőnyeg gondatlan megrongálásáért – tette hozzá csendesen Vaneau, mintha a nyomozó csak az ő gondolatát fejezte volna be.
A hamisítót elvezették. A peronon a tömeg megindult, s egy új utas lépett a kocsi lépcsőjére: egy magas úr, aki túlságosan vigyázott egy nehéz, fémcsatos bőröndre. Laurent kalauz megkönnyebbülten fellélegzett, Monsieur Vaneau azonban csendes mosollyal már az új jövevényt figyelte. Az ajtók becsukódtak, s a vonat robogott tovább a következő állomás felé.