63/5. A rejtett klisé — Közeledés Saint-Mireux-höz

A fekete kalapos férfi keze lassan leereszkedett, arcáról végleg eltűnt a fensőbbséges méltatlankodás. Laurent kalauz megkönnyebbülten, ám éberen állta el a fülke kijáratát, miközben a nyitott ajtó mögött az elegáns hölgy is kíváncsian, mégis feszülten bepillantott.
– De hogyan jött rá ilyen gyorsan? – kérdezte a szorongatott utas rekedt hangon. – Minden egyes lépésemre ügyeltem!
– A lépésekre talán igen, Uram, de a kémiára kevésbé – felelte Monsieur Vaneau száraz mosollyal. – A folyosó szőnyegén hagyott csöppek és a 7-es fülke kulcslyukán lévő rézgálic-tinta meglehetősen egyértelmű nyomvonalat rajzoltak. Ön nem csupán metszeteket készített, hanem azonnali átadásra készült. A fémlemezt gumiarábikummal és ammóniával kezelte, hogy a friss nyomat ne maszatolódjon el a szállítás során.
Laurent kalauz elképedve pillantott a gravírozott rézlemezre.
– És a Saint-Mireux-i megállóban várakozó átvevő?
– Csupán egy gyanútlan futár, aki a peronon hiába várja majd a csomagot – mondta Vaneau, majd lassan benyúlt a mellényzsebébe. Elővette régi, mívességében is kopott ezüst zsebóráját. Egy halk kattanással kinyitotta, egy pillanatig merőn nézte a ketyegő mutatókat, majd nyugodtan megszólalt: – Pontosan három perc múlva Saint-Mireux állomásra érkezünk.
A vonatszerelvény fékjei ekkor éles sziszegéssel működésbe léptek, s a robogás ütemes zakatolása lassan tompa döcögéssé szelídült.