62/7. A zümmögő szerkezet — Éjszakai vizsgálat Chantelle előtt

A szürke köpenyes utas elfehéredett arccal próbálta feljebb húzni a viaszosvásznat, ám a csepegő olaj makacsul árulkodott a fülke szőnyegén.
– Ez csak finom műszerolaj! – védekezett kétségbeesetten a férfi. – A precíziós szerkezet igényli a gondoskodást!
– Valóban – bólintott Monsieur Vaneau rendíthetetlen nyugalommal. – Különösen, ha az a szerkezet nem az időt méri, hanem bankjegypapírt számoz és vág. A svájci asztali órák ugyanis ritkán bocsátanak ki friss nyomdafesték-szagot, hacsak nem egy komplett, hordozható hamisítóüzemről van szó.
Laurent kalauz döbbenten nyúlt a sípja felé, miközben az elegáns hölgy a fülkeajtó mögül halk, riadt fújtatással lépett hátrább.
– Ez nevetséges gyanúsítás! Maga elmebeteg! – méltatlankodott az utas, s a folyosó sötétebb vége felé hátrált.
– Nem vitatom – válaszolta Vaneau kimérten. – A tények néha valóban különös humorérzékkel rendelkeznek.
Ekkor Émile Vaneau elővette régi ezüst zsebóráját. Lassan kinyitotta, és egy pillanatig csendben nézte a finoman kattogó mutatókat. Majd halk villanással visszazárta a fedelét, s Laurent felé fordult:
– Pontosan nyolc perc múlva Chantelle állomásra érkezünk. Javaslom, kalauz úr, tartsa szemmel a derék óranyomdászt, nehogy a peronra lépve elfelejtse felhúzni a szerkezetét.