61/6. A leplezett nyomda — Begördülés Saint-Mireux-be

Monsieur Vaneau nem lépett be a fülkéjébe, hanem megtorpant a VIP hálókocsi folyosóján, s zakója belső zsebéből komótosan előhúzta patinás ezüst zsebóráját. Halk kattanással pattintotta fel a fedelét, néhány pillanatig tanulmányozta a mutatókat, majd megszólalt:
– Pontosan hat perc múlva Saint-Mireux állomására érkezünk.
Laurent kalauz és a szomszédos fülkék kíváncsi utasai észrevétlenül köré gyűltek.
– Azt hitték, egy közönséges bankjegynyomda rejtőzik a bőrmappában – folytatta Vaneau száraz eleganciával. – A félrevezetés azonban a túlzott nyilvánvalóságban rejlett. A sárgaréz hengerek nem hamis pénzt, hanem a vasúti menetjegyek sorszámozott űrlapjait nyomtatták. Az igazi trükk a mappa merevítéséül szolgáló acélpántokban lapult.
– Acélpántok egy iratmapában? – hitetlenkedett Laurent.
– A kis részlet, amely elárulta a turpisságot, a gomblyukba akadt apró sárgaréz forgács volt – mosolyodott el Vaneau. – Az elkövető tehát nem más, mint…
Mielőtt kimondhatta volna a nevet, a vonat hirtelen akkorát fékezett, hogy a folyosói lámpák megremegtek, s a kávéscsészék csörrenve koccantak a tálcákon. Az Intercontinental Express lassan begördült Saint-Mireux párás peronja mellé.
Az ajtók kitárultak, s a varelmont-i nyomozó lépett a kocsiba, majd határozottan a szürke köpenyes úr felé mutatott:
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, menetjegy-hamisítás és szabotázs miatt!
– …amint azt éppen mondani készültem – fejezte be Vaneau a mondatot hajszálpontos időzítéssel, s elégedetten zsebre tette óráját.
A letartóztatottat elvezették, a szerelvény pedig lassan ismét mozgásba lendült. Ekkor egy új utas lépett a folyosóra: egy előkelő hölgy, aki szokatlanul súlyos, vaspántos kalapdobozt szorongatott. Vaneau csendben figyelte, ahogy a vonat nekivágott a következő állomás felé vezető útnak.