61/4. A leállított nyomda — Begördülés Valcourt állomásra

– A szerkezetet eredetileg ezerfrankos bankjegyek sorszámozására tervezték – fűzte hozzá Monsieur Vaneau higgadtan, amint zsebre tette a zsebórát. – A megbízója azonban figyelmen kívül hagyta, hogy a hálókocsi ütemes rezgése elállítja a sorszámozó henger finommechanikáját. Mindenki azt hitte, egy elszabadult óraszerkezet berreg a kofferben, miközben ön csupán a váltók zökkenőit használta fel a kísérleti nyomtatáshoz.
Laurent kalauz felháborodottan megrázta a fejét.
– Hallatlan! Bankjegynyomda az Intercontinental Expressen! Ezt a vasúttársaság vezetősége sosem fogja elhinni!
– Kétségkívül szokatlan helyszín – fűzte hozzá Vaneau. – Bár a minőség ellenőrzésére láthatóan alkalmatlan.
Az elfogott utas megpróbált közelebb lépni a nyitott kofferkéhez, de Herr Lindner határozottan elállta az útját a szűk folyosón.
Mielőtt Vaneau lezárhatta volna a gondolatmenetet, a vonat hirtelen akkorát fékezett, hogy a fali lámpák csörrenve kilendültek. A kerekek ütemes csikorgással lassultak le, s a szerelvény méltóságteljesen begördült Valcourt állomására.
Az ajtó sziszegve kitárult, s a peronról két helyi nyomozó lépett a folyosóra. A vezetőjük szúrós tekintettel mérte fel a társaságot, majd a meglepett utashoz lépett.
– Letartóztatom Önt a hatóság nevében, hamisítványok előállításának kísérlete miatt.
– Bámulatos időzítés – jegyezte meg Vaneau szelíden. – A gépezet jelenleg úgyis legfeljebb üdvözlőkártyák nyomtatására felelne meg.
A gyanúsítottat elvezették. Miközben a kalauz megkönnyebbülten fellélegzett, a peronról egy szürke köpenyes új utas lépett a kocsiba, aki egy szokatlanul merev bőrmappát szorított magához, s kíváncsi pillantást vetett Vaneau-ra.