61/2. A sárgaréz alkatrész — Váratlan fordulat Valcourt felé

A zaklatott utas szeme riadtan ugrált, tekintete a sárgaréz alkatrészről Monsieur Vaneau megnyugtató, mégis hajlíthatatlan arcára siklott.
– Ez... ez csupán egy ártalmatlan ingaóra alkatrésze! – szabadkozott szaporán, és megpróbálta kikapni a fémdarabot Vaneau tenyeréből. – Egy családi ereklyéé, semmi több!
Monsieur Vaneau egyetlen sima mozdulattal zárta össze az ujjait, majd a csillogó darabkát óvatosan a mellényzsebébe csúsztatta.
– Ha ez egy falióra alkatrésze, uram – jegyezte meg a fődetektív szelíd eleganciával –, akkor az Ön órája meglehetősen szokatlan módon nyomdafestékkel igazítja a perceket. Kiváltképp, ha figyelembe vesszük a fülkéből áradó, félreérthetetlen mogyoróolaj- és koromillatot.
Laurent kalauz komolyan összevonta a szemöldökét, és elővette a zsebkönyvét.
– Szigorúan tiltja a vasúti szabályzat a nehézipari termelést az első osztályú hálókocsikban. A kárpitozás tönkretétele pedig külön büntetőkategória.
– Nem termelés! – méltatlankodott az utas, miközben próbálta a hátával eltakarni a nyitott ajtó mögött álló, lelakatolt fémkoffert. – Csupán magánjellegű művészeti kísérlet!
– A művészet tiszteletre méltó törekvés – szúrta közbe Herr Lindner szárazon –, ám a bankjegynyomtatás terén a hatóságok ritkán kedvelik a független alkotókat.
Ebben a pillanatban a fülke mélyéről újabb, fémes kattanás rezzent meg, majd a beszorult szerkezet tompa, mély berregéssel magától munkába lendült.